XIX. század ideológiái - Marx

Marx az írásában az ember és a vallás kapcsolatáról és szükségességéről elmélkedett. Marx írásából a vallás ellenesség tűnt ki. Számomra az egyik legerőteljesebb kijelentése a következő volt: "A vallás az ember ópiuma". Ezzel szerintem nagyon jól, tömören összefoglalta véleményét a kérdésben. Jobban érezzük magunkat, ha vallást gyakorlunk, de ha túlzásba visszük komoly hátrányaink is származhatnak belőle.

Órai munka rögzítése

Ady Endre: A másik kettő

Csókoljuk egymást, együtt pihenünk,
Áltatjuk egymást, hogy egymásra vártunk,
Halvány az ajkunk, könnyes a szemünk,
Sápadt a lángunk.

Piros kertek közt futott az utunk,
Piros, bolond tűz lángolt sziveinkben,
Egymás szemébe nézni nem tudunk,
Itt sápadt minden.

Csókoljuk egymást biztatón, vadul,
Nappalba sír be minden csókos estünk,
Hiába minden, csók ha csókra hull,
Hideg a testünk.

S piros kertekből, úgy tetszik nekünk,
Közelg egy leány és egy ifju ember
S mi, ím, egyszerre forrón ölelünk,
Nagy szerelemmel.

 A verseben egyértelművé válik számunkra, hogy a férfi-női viszony teljesen egyenrangú. Ezt tükrözik a személy ragok többesszámúsága is. A verseben megjelenik a színszimbolika is főként a piros színnel.

"Piros kertek közt futott az utunk,
Piros, bolond tűz lángolt sziveinkben,"

Az Ady versekben uralkodó alakzatok közül az többet is megfigyelhetünk. Többször ismétlődik a piros, a sápadt és a csók szavak. Több ellentétet is észrevehetünk:

"Piros, bolond tűz lángolt sziveinkben,
Egymás szemébe nézni nem tudunk," 

"Hideg testünk" - "Nagy szerelemmel"

A csókok leírása kellemes érzést keltenek az olvasóban, ugyanakkor a következő sorban ezt az "illúziót" le is rombolja az író hiszen egy negatív szomorú érzelmeket keltő kifejezések használ.
A verseben végig uralkodnak az ambvivalens érzelmek.

"Piros kertek közt futott az utunk,
Piros, bolond tűz lángolt sziveinkben,
Egymás szemébe nézni nem tudunk,
Itt sápadt minden."

Petőfis prezentáció linkje:

https://www.dropbox.com/s/rzyesf86imzupvj/Pet%C5%91fi%20S%C3%A1ndor.pptx?dl=0

Romantika portfólió 1. feladat

Minden civilizáció rontja az embert, de nem minden ember rontja a civilizációt

"Jean-Jacques Rousseau-nak egy igazságot és egy nagy tévedést köszönhetünk. A nagy igazság az, hogy a civilizáció az embert megrontja; a nagy tévedés az, hogy az emberiséget minden civilizáció szükségképpen meg kell, hogy rontsa, és ezért vissza kell térni a természethez. Nem."

(Hamvas Béla)

Az idézet, amit fönt olvashatunk Hamvas Bélától, egy mindnyájunkat mélyen érintő témával foglalkozik. A civilizáció, az emberi társadalmak mivoltával és ezek, az emberre gyakorolt hatásával és fordítva. Én most ebben pár sorban szeretném elmondani, hogy nekem így (majdnem) 17 éves fejjel mi a véleményem a mai társadalmakról.

Nyilvánvalóan ezt általánosan nem lehet leírni, mert a szorgalmas, fegyelmezett japán társadalom nincs egy súlycsoportban a siestázó spanyol vagy olasz emberekkel; vagy, hogy tovább fokozzam a lehetőségek országa szöges ellentétben áll Észak-Koreával. Tehát egyenként nem lehet a társadalmakat összehasonlítani. A fejlettebb országok egyik, szerintem egy igen komoly problémájával kezdeném. "A mai rohanó világunkban" a számítástechnika, az elektronika, az urbanizáció olyan korosztályok között is generációs különbségeket ébreszt, amik nem normálisak. Ezek nem feltétlenül azért vannak, mert az idősebbek nem hajlandóak lépést tartani a világgal, hanem például ami nekem normális és természetes, az nem féltétlenül az a 30 éves bátyámnak. Ha így folytatódik könnyen lehet, hogy a most óvodás gyerekek már egy másik generációba fognak tartozni, mint mi.

A történelem folyamán az Öreg kontinens és Európa is Afrika lakosai fölé kerekedtek. Ez kitűnő példája annak, hogy a civilizáció rontja az embert, hiszen ekkor alakult ki az a társadalmi hiszem, hogy a sötét bőrűek nem egyenjogú társaink. Mindezt azért tudták őseink megtenni, mert fejlettebbek voltak, mint akikhez látogattak.

Így a válságban, azokban az országokban ahol nehezebben élték ezt meg, élesebben előtűnnek a hibái a társadalomnak, illetve az embereknek, akik a társadalmat alkotják.

Hogy az idézetnél maradjak, egyetértek, hogy nem kellene visszamenni a természetbe, csupán csak magunkba kell nézni, és észre venni magunkban azt, hogy a civilizációt nem egymagunk hoztuk létre és alkotjuk, ehhez minden embertársunkra szükség volt, van, és mindig is lesz.

A repülés tényleg binztonságos?

Az ember már az ókorban is a levegőbe vágyott. Ezt mégis csak a XIX. század végén tudta megtenni, akkor is csak olyan kis távolságra, hogy ma egy utasszállító gép fesztávolsága nagyobb, mint az akkori repülés hossza. Azóta az utasforgalom megközelítette az évi 10 milliárd főt és Európa fölött most is közel 8000 repülő van. Ekkora számoknál is biztonságban vagyunk a repülés minden szakaszában?

Nem akarok untató (habár szerintem érdekes) statisztikákkal foglalkozni, de még egyet leírok. A repülő út Budapestről Londonba 10000-szer biztonságosabb, mint a repülőtérre kivezető autó út. Ez mégis, hogy lehet? Én úgy gondolom, hogy ma a repülés az egyik legjobban kontrollált, és ellenőrzött iparág, talán az atomerőműveket jobban ellenőrzik.
Ezek az ellenőrzések ott kezdődnek, hogy minden pilótának egyetemi végzettséggel kell rendelkeznie, ez szerintem elvárható. Gondolom senki nem szeretné, egy 8 általános nélküli ember vezetne egy repülőt, még aki a földön van, az sem.
Minden pilótának ÉS légiforgalmi irányítónak nagyon komoly pszichikai vizsgálton kell átesniük, amin ha egyszer meghúzzák többet nem próbálkozhat. Szerintem ez elég meggyőző arról, hogy nem ingatag emberek ülnek elől.
De mit is vezetnek az odavaló emberek? Egy repülőgépet sokszor 6-7 de akár több évig is terveznek. Ezután 2 évig vizsgáztatják a típust, ami után eladhatják az első darabot. Gondoljunk bele, hogy egy autónál ez mennyi idő. Én inkább repülök mint autózok.

Ekkor tesszük fel magunkban a kérdést, akkor miért vannak légibalesetek. Erre nem lehet egy mondatban válaszolni, hiszen minden balesetnek más a kiváltó oka. Los Angelesben történt egy szerencsétlenség, amikor a forgalmi irányító a futópályán felejtett egy gépet, egy másik pedig hátulról beleszállt. A távol keleten egyszer egy pilóta repülés közben olvasta, hogy elvesztette minden pénzét és ott helyben öngyilkos lett. De sokszor előfordul, hogy a karbantartók hibáznak. Ennek eredményei lehetnek a hajtómű leszakadása, szárny megrongálódása. De van amikor csak egy rossz helyen repülő madár raj okozza egy gép vesztét.
Rengeteg oka lehet egy balesetnek, de mindegyikből tanulunk. Például egy 1956-os ütközés után vezették be a radar használatát. Egy 2007-es baleset után szigorították a pilóták képzését.

Én úgy gondolom, hogy amíg emberek irányítanak, és ameddig a programokat is emberek írják mindig lesznek balesetek. Az viszont fontos, hogy minél kevesebb.

Hazaszeretet? Kinél?

Így, október 23-a körül sok emberben felmerülhet a kérdés: az 1956-ban kimutatott hazaszeretet még mindig benne ég az emberekben, vagy ez már régen kikopott a magyar nemzetből, esetleg a világból? Az egyre inkább globalizálódó világunkban, sokkal jobban előtérbe helyeződnek a személyes célok, mint a közösség.

Én úgy gondolom, hogy nagyon fontos kitérni arra is, hogy melyik nemzetről beszélünk. Például, nagyon nehéz lenne összehasonlítani a legendásan nacionalista franciákat, a nemzetként alig létező, közép-, és kelet-afrikai országokat. Azonban a magyarság hazaszeretete nagyon leromlott az utóbbi évtizedekben, szerintem nagyon méltatlanul.

Nagyon sok fiatal vágyik nyugatra, hogy ott szebb és jobb életet élhessen. Nekem volt lehetőségem többször is kiutaznom és látni, hogy nem fenékig tejfel ott sem az élet. Főleg Európában a bevándorlók munkalehetőségei elég korlátozottak, és nem fizetik meg őket annyira, amennyire számítanak és ha kint is akarnak maradni, egyáltalán nem több a real keresetük mint itthon.

Kiszélesítve a látómezőnket egyre szembetűnőbb, hogy mi még nem is vagyunk annyira rossz helyzetben. Országok százait lehetne sorolni, ahol rosszabb az életszínvonal mint Magyarországon. Én azt gondolom, - bizonyos foglalkozásoktól eltekintve - hogyha valaki képességeihez mérten jól tanul, becsületes, dolgozni akaró személyiség, ebben az országban is hasonló élete lehet, mint nyugaton.

Eddig a tényekről és a megélhetésről beszéltem, de szerintem nagyon sokat jelent a személyes érzés is. Sokszor fog el az az érzés, hogy az egyik szemem sír, a másik nevet. Amikor külföldiek véleményével találkozom, és dicsérő szavak követik egymást, hogy milyen finomak az ételeink, akár a francia gasztronómiával is versenyképes, vagy amikor Brazíliában keresik a tokaji aszút, a herendi porcelán, vagy akár Brahms Magyar táncai, de sorolhatnánk még mennyi világhírű hungarikumunk van, akkor én büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok és ott születtem, ahonnan ezek a remek dolgok jönnek.
De sajnos, amikor szembesülök azzal, hogy magyar származású emberek saját céljaik elérése érdekében, akár a saját nemzetük becsületén és jó hírén is képesek átgázolni, bizony sajnálom, hogy ugyanúgy magyarnak nevezhetnek minket.

Arra kérdésre, hogy mit jelent ma a haza szeretet nem lehet jó választ adni. Én inkább így kérdeznék:
Neked mit jelent a hazád?